Vbac GyIK

Vaginal birth after caesarean rövidítése, magyarul annyit tesz: Császármetszés utáni hüvelyi szülés.

Valószínűleg e kifejezés hallatán sok szülés előtt álló, vagy szülésen már átesett nő kapja fel a fejét, hiszen mai napig tartja magát sokaknál az elképzelés, vagy inkább: tévhit, hogy egy műtéti úton befejezett vajúdást újabb császármetszés kell, hogy kövessen.
Holott a VBAC lehetősége nyitva áll majd minden, műtéti beavatkozáson már átesett kismama előtt.

Tudni kell, hogy maga a vajúdás, és a szülés természetes befejezése 4 hetet érlel a magzaton.

Ennélfogva jobb életfunkciókkal érkezik világra egy olyan baba, akit édesanyja hüvelyi úton szült meg, mint egy olyan gyermek, akit az orvos emelt ki a hasfalon ejtett nyíláson keresztül.
És hogy az okoknál maradjunk: van egy meconium belégzési szindrómának nevezett állapot. Ilyenkor a magzatvíz sűrűvé válik, ami a baba tüdejébe juthat, és a szülés után komoly problémák adódhatnak a légzéssel. A császármetszéssel született gyerekek kétszer-háromszor nagyobb veszélyben vannak, valószínűleg azért, mert a hüvelyi megszületés egyszerűen kipréseli a magzati váladékot a tüdőből.
A császármetszés rövid és hosszú távú következményeiről pedig még szót sem ejtettünk: ilyenek például a kismedencei fájdalom, méhgyulladás, hasfali gyulladás, hólyaghurut vagy bélműködés zavara.
Ezek után joggal kérdezhetjük, miért oly gyakori mégis a császármetszések aránya? Magyarországon ugyanis, és a világ számos országán, ugrásszerűen megemelkedett műtéti úton befejezett szülések száma. E mögött több ok is fellelhető: Kialakult egy olyan szakmai protokoll, amely a művi beavatkozást nem csak vészhelyzetben engedi alkalmazni, hanem megelőzésképpen is, esetleg valós szakmai indok nélkül (tartva a műhibaperektől, vagy éppen a szülő nő kérésére). Másrészt tény, hogy az első császármetszést 50%-os valószínűséggel fogja követni újabb műtét.
Néhány statisztikai adat: 1910 és 1928 között 0.6-3%, majd 1965 táján 4.5%, 1986-ra 24.1%, 2006-ra 31.1% lett. Amerikán kívül kisebb gyakoriságot figyelhetünk meg, 21.1% a fejlett országokban, 14.3% a kevésbé fejlett és 2% a fejlődő országokban.
Látszik az emelkedő tendencia, ami annak ellenére töretlen, hogy az orvosi kutatási eredmények szerint a magzati és anyai halálozás egyaránt rosszabb császármetszés mellett és a gyermekbénulások gyakorisága sem csökkent a növekvő császármetszés szám ellenére. Az anyai halálozás és egészségromlás esélye nagyságrendileg kétszer nagyobb, mint a hüvelyi szüléseké. Ezek főként fertőzésből, trombózisból, altatási szövődményből, vagy sebészi sérülésből fakadnak.

Magyarországon született egy szakmai állásfoglalás, amelyben a császármetszés utáni hüvelyi szüléssel kapcsolatban is javaslatot tettek.
E szerint kapjanak lehetőséget a VBAC-ra azok, akiknek előző császármetszésük után volt már hüvelyi szülésük, és azok, akiknél a császármetszés utáni természetes szülést semmilyen komplikáció nem gátolja.
Akár több császármetszés után is adott a lehetőség hüvelyi szülésre!
Sajnos vannak olyan esetek, amikor orvosilag teljes mértékben indokolt a császármetszés megismétlése: ha történt császármetszés és a méhtesten kívül is végeztek már műtétet; ha a műtéti heg nem keresztirányú és nem a méhnyak közelében fekszik, esetleg olyan állapot áll fent, ami valószínűsíti az újabb műtéti beavatkozást, vagy ha méhlepény a hegnél tapad. Farfekvés, illetve nagy mértékű látásromlás esetén szintén ellenjavallt a VBAC!

Nagyon kevés kizáró ok van tehát, a lehetőség nyitva áll az édesanyák előtt.

(A STATISZTIKA menüpont alatt láthatóak a százalékok arra vonatkozóan, hogy egy vagy több császármetszés után milyen a sikeres VBAC-k, illetve a komplikációk aránya!)

Amennyiben a várandós kismama arra készül, hogy császármetszés után természetes úton szülje meg következő gyermekét, több feladat is vár rá.

Rendkívül fontos ebben az esetben, hogy pontos elképzelései legyenek a következő szülésével kapcsolatban, illetve hogy olyan intézményt, szakembereket és kísérőket válasszon maga köré, akik jártasak a VBAC-ban és maximálisan támogatják Őt. Vajúdás alatt fontos a jó szüléstámogatás, a megfelelő szüléstempó.

A jó támogatók mellet nagyon fontos a tájékozottság! Ma már számtalan forrás létezik, aminek utána lehet olvasni. Meg lehet (kell) ismerni a jogainkat és a lehetőségeket, amik a várandósság és a szülés alatt a rendelkezésünkre állnak.

Fel lehet készülni a kísérő(k) kiválasztására! Első alkalommal, amikor még keresési fázisban vagyunk, nézzünk, ismerjünk meg több szakembert, akik közül választani lehet, és hangsúlyozzuk, hogy nem vizsgálatra jöttünk, hanem beszélgetni! Fontos szempont a szimpátia, vagy az, hogy az adott orvos/dúla/bába/szülésznő mennyire támogató és elfogadó.
Ha VBAC-ra készülünk, feltehetünk olyan kérdéseket, amik segítenek a döntésünkben:

1. Körülbelül hány császármetszés utáni hüvelyi szülést (CSUSZ) kísért eddig?
2. A praxisában tervezett CSUSZ-ok milyen arányban voltak sikeresek?
3. A szülési előtörténetemet tekintve ön szerint milyen esélyeim vannak a sikeres CSUSZ-re?
4. A szülések milyen arányban végződnek császármetszéssel a praxisában?
5. Mi az általános eljárás terminustúllépés, illetve fej-medence téraránytalanság gyanúja esetén?
6. CSUSZ esetén mennyi a vajúdás elfogadható ideje, feltéve, hogy egészséges vagyok, és a magzat is egészségesnek tűnik?
7. A praxisához tartozó várandósok hány százalékánál volt jelen a szülésnél?
8. Hány ember lehet mellettem a vajúdás és a szülés alatt?
9. Mi az általános álláspontja a következő beavatkozások alkalmazásást illetően: infúzió, oxitocin, prosztaglandin (méhszájpuhító) gél, epidurális érzéstelenítés, burokrepesztés, mozgáskorlátozás, gátmetszés, CTG, stb.?
10. Milyen gyakran kell rendelésen megjelennem?
(A fenti kérdések Diana Korte “The VBAC Companion” The Expectant Mother’s Guide to Vaginal Birth After Cesarean („A CSUSZ kézikönyve” Útmutó várandósoknak a császármetszés utáni hüvelyi szüléshez) című könyvéből valók.)

Ha kiválasztottuk a megfelelő támogatókat, sajnos még nem dőlhetünk hátra. Általában egy császáron már átesett anyuka fokozottan nehéz helyzetben van, és nem indul túl jó pozícióból; vannak terhek, amiktől meg kell szabadulnia, mind a várandósság, mind pedig a vajúdás és szülés során. Ezekre fel lehet készülni! Feldolgozásra vár az előző szülésélmény, és válaszra számos ezzel kapcsolatos kérdés: miért került sor végül császármetszésre? Mit lehetett volna másképpen csinálni? Mit éreztem a műtétet követő napokban? Mivel kapcsolatban van a legnagyobb hiányérzetem?És még egy fontos dolog: minden VBAC előtt álló kismamának tudatosítania kell magában, hogy ez egy új gyermek, új történet, egy új szülés! El kell engedni a kétségeket és szorongást, és bízniuk kell a saját testünkben.

Egyetlen kockázati tényezővel kell számolni császármetszés utáni hüvelyi szülés esetén: a méh heg szétválásával.

Amennyiben ez bekövetkezik, az életveszélyes lehet, mint az anyára, mint pedig a babára nézve, és azonnali sebészeti beavatkozást igényel. A császármetszések többsége azonban alsó haránt metszéssel történik, és ebben az esetben nagyon ritka, kevesebb, mint 1 % a szétválás kockázata azon nők körében, akik egy vagy több műtét után hüvelyi úton szülnek. A hegszétválás kockázata alacsony függőleges vagy vízszintes heg esetén ugyanolyan magas, 1-7%. Néhány nőnek „T” vagy „J” alakú vagy fordított „T”-re hasonlító heg van a méhén. Ezek a hegek nagyon ritkák. Ilyen esetekben 4-9% közötti a repedés kockázata. Ritkán előfordul, hogy a nők méhén klasszikus, függőleges heg van a méh felső részén. Ezt a metszést abban az esetben szokták alkalmazni, ha a baba far- vagy harántfekvésű, rendellenes méhformánál, koraszülött babáknál, illetve olyan extrém körülmények fennállásakor, amikor az időnek döntő jelentősége van. A beszámolók szerint az ilyen típusú hegnél a szétválás kockázata 4-9 % közötti, és ismételt császármetszés javasolt.